Szülés után megy minden tovább mintha mi sem történt volna?
A szülés a női lét egyik legfontosabb sorsfordulója függetlenül attól, hányadik gyermek születik meg éppen. A modern világban mégis olyan sok anya marad magára a szülés utáni időszakban támogatás nélkül. Nemhogy nem ünnepeljük őket, de szinte társadalmi elvárás, hogy mielőbb (lehetőleg már a szülés után néhány nappal) talpra álljanak és vegyék fel a ritmust a háztartási teendőkkel. Nem egyszer mint valami fantasztikus pozitív teljesítmény jelenik meg a környezet szemében, ha az anya a szülés után egy-két héttel már mos-főz-takarít, ne adj isten játszótérre jár a nagyobb gyerekkel és a babával együtt. Félreértés ne essék, ez valóban hatalmas teljesítmény, ám az anya hosszú távú egészségére nézve rendkívül hátrányos lehet és ezáltal kerülendő dolog is. Nem ebben, hanem a pihenésben kellene támogatni, segíteni őt. Tudom, sajnos napjainkban ritkán adatik meg, hogy a szülés után két-három hetet kifejezetten ágyban pihenve töltsünk. Kevés a segítség, az apák is mindössze öt nap plusz szabadságot kapnak, ha kapnak egyáltalán. Úgy érzem, a szülést/születést mint életfordulót társadalmi szinten elbagatellizáljuk. Nem ismerjük el a jelentőségét (noha a minél több gyermek születése kormányzati célkitűzés is), és nem adjuk meg a kellő tiszteletet sem ennek az időszaknak, sem a frissen szült anyának.
Miben más a marokkói szemlélet?
Ami a marokkói hagyományos gondoskodásban nagyon megfogott, az az anyaközpontúsága. Hogy az új anyát úgy kezelik és ünneplik mint egy menyasszonyt. Mindig van mellette a szülés utáni napokban, hetekben egy női segítő. És mikor kellőképpen felerősödött, gyönyörű ruhákba öltöztetik, felékszerezik, kisminkelik és valódi araként ünneplik. Megtiszteltetés az ágya szélén ülni. Hiszen hatalmas teljesítményt hajtott végre azáltal, hogy kilenc hónapig nevelgetett a testében a saját testéből egy új életet, majd világra hozta őt. Ez a tisztelet minden anyának kijár, a baba világrajövetelének módjától függetlenül. A mi hagyományunkban is tudatosan figyeltek az anya jóllétére, hiszen az anya és a baba az első három hónapban, a negyedik trimeszterben még energetikailag egy egységet alkot, bár testükben már el is különültek. Tehát a baba is akkor tud teljesen jól lenni, ha az anya jól érzi magát. Ha megbecsülik és nem utolsósorban kímélik, elvárások nélkül meghallgatják és elfogadják őt úgy, ahogyan éppen érzi magát.
Miért kiemelten fontos a gyermekágyas időszak?
Már írtam arról (és még sokszor fogok), hogy a marokkói mondás szerint az új anya sírja 40 napig nyitva áll. Ez a sebezhetőségének és a kiszolgáltatottságának gyönyörű kifejezése. Hiszen a szülés bár természetes folyamat, mégis egyfajta trauma a testnek. Bár gyönyörű szüléseim voltak, mind a kétszer lenyűgözött, hogy mikor pár órával előtte még olyan életerősnek éreztem magam, a szülés után közvetlenül olyan érzésem volt, mintha áthajtott volna rajtam egy kamion. Legyengültem, nehéz volt lábra állni. Igaz, ezek a tünetek egy komplikációmentes szülés után nagyon hamar múlnak. Pár nap múlva már figyelnem kellett rá, hogy „nyugton maradjak”, hiszen a szülés egyúttal olyan energialöketet és hormonkoktélt is adott, amitől úgy éreztem, hegyeket tudnék megmozgatni.
Mégis, az ágynyugalom legalább két hétig fontos lenne. Számos olyan dolog történik ilyenkor a testünkben, amit gyógyulásnak kell felfogni. A levált méhlepény helyén egy nyílt seb keletkezik a méhünkön. Magának a méhnek vissza kell húzódnia eredeti méretére, és addig is, amíg ez nem történik meg, a súlya állás közben terhet ró a méhszalagjainkra, amit a szülés közben a hormonok által ellazított és a kisbabánk kibújása által megdolgoztatott gátizmaink nem tudnak kellően kompenzálni. A várandósság alatt 50%-kal megnövekedett vérmennyiség szép fokozatosan visszaáll az eredetire. A testünk közben megkezdi a kisbabánk számára a tejtermelést, ami szintén akkor tud a legoptimálisabban beállni, ha nyugodtan tudunk pihenni és a babánkra hangolódni.
Ha a körülményeink miatt nem is engedhetjük meg magunknak a fekvést, próbáljuk mindig a legkímélőbb üzemmódot megtalálni. Nem kell például szuperanyának látszanunk, és a kendőben magunkra kötött gyerekkel porszívóznunk vagy hatalmas sétára indulnunk.
Szülés után ugyanúgy fontos figyelnünk a testünkre, mint még a pocakos időszakban. Ha gáttájékon nehéz, húzó érzést tapasztalunk, netán újból erősödik a lochia (szülés utáni kifolyás, vérzés), az mind intő jel, hogy túlerőltettük magunkat.
A szülés utáni időszak fénye megkopott, fontos lenne visszahozni
A fővárosban élek, és azt látom magam körül, hogy a hagyományos gondoskodás szinte teljesen megszűnt. De ahogy említettem, nem csak a gondoskodás és törődés hiánya vagy kevés volta, ami probléma szerintem, hanem hogy nem tiszteljük meg ezt az időszakot. Az esküvő mint életforduló jó példa. Ott mindenki számára egyértelmű, hogy ünneplik a párt, és aki teheti a lagzi után kettesben elutazik, pihen a hitvesével. Milyen csodás is lenne, ha a szülés utáni időszakban is ünnepelnénk az anyát, az új kis családot, és mézesheteket biztosítanánk számukra ahhoz, hogy összehangolódjanak az új kis élettel, mindenki megtalálja a helyét az új élethelyzetben. És igen, az anya támogatásával az apát is segítjük. Hiszen egyáltalán nem ideális az, mikor a gyermekágyban az apa próbálja ellátni az összes háztartási teendőt, ha van nagyobb gyerkőc, vele is foglalkozni. Jó lenne, ha neki is maradna tere és ideje megélni azt, hogy apa lett vagy többedik gyermek születése után, hogy újra apává vált. Érdekes, hogy a modern társadalmakban az apák körében is megnőtt a szülés utáni depresszió tüneteinek gyakorisága. Ez utal arra, hogy nem (csak) hormonális okai vannak a letargiának, hanem a támogatás hiánya is nagyban meghatározó.
A gyermekágyas dúlai gondoskodással a célom a szülés körüli időszakban az új kis család életének megkönnyítése, hogy néhány teendő átvállalásával fizikailag, empatikus jelenléttel, meghallgatással pedig lelkileg is teret tartsak a transzformációhoz, és hogy a gyógyító szertartásokkal (mint például a hammam és csontok zárása) visszaállítsuk ennek az életfordulónak a szentségét és megadjuk az új anyának és az időszaknak a tiszteletet.
