Az első kapcsolódás
Édesanyánkkal való kapcsolatunk kétségkívül a legelső és legmeghatározóbb kapcsolódás az életünkben. Testében, a testéből növeszt és táplál minket a magzati létünk során, majd ideális esetben a születésünk után is sokáig megmarad a „lelki köldökzsinórunk” vele, hogy biztonságot nyújtson a számunkra a kinti világban. Amikor anyává válunk ennek a csodálatos köteléknek a másik oldalát is megtapasztalhatjuk. Ha a kezdeti nehézségek után sikerül zavartalanul ráhangolódni a babánkra, egyre könnyebben ismerjük fel a jelzéseit, szükségleteit. Nyilván az egymás rezdüléseinek felismerésében sokat segít a fizikai közelség, pl. az együttalvás is. Velem többször is előfordult, hogy pár másodperccel a babám előtt ébredtem fel éjszaka, mikor szopizni szeretett volna. Na, de vajon van-e ennek az összhangnak tudományos magyarázata is?
Mint az őssejtek
Nemrég bukkantam rá egy cikkre, amely szerint igenis van! Kiderült ugyanis, hogy a méhlepényen keresztül nemcsak a vér, a tápanyagok és az oxigén cserélődik ki az anya és a baba között, hanem sejtek is vándorolhatnak babából anyába és anyából babába egyaránt. A jelenséget mikrokimerizmusnak hívják. Ezt úgy fedezték fel, hogy édesanyák szervezetében, akik fiú gyermeknek adtak életet, találtak Y kromoszómás sejteket, amik ugyebár nem lehettek az anya sajátjai.
Érdekes, hogy a vendégsejtek számos szervben kimutathatók voltak, például a szívben, májban, tüdőben izmokban, a bőrben és az agyban is. További kutatások során azt fedezték fel, hogy az átvándorolt sejtek az őssejtekhez hasonlóan viselkednek és képesek különböző funkciójú szövetekké alakulni. Egy szívbeteg anya esetében például a magzati sejt a szívbe vándorolt és ott egészséges szövetté fejlődött. Így tehát azoknak, akiknek a szervezetében több ilyen idegen sejt van, kisebb eséllyel lesz emlő- vagy pajzsmirigyrákjuk és valószínűleg tovább is élnek.
Az anya agyába beépülő sejtek segítik a gyermekről való gondoskodás kialakítását, ugyanakkor az anya mellében és méhében megtelepedő sejtek felelősek lehetnek azért, hogy az anya később foganjon meg a testvérrel, így biztosítva, hogy az adott gyermek gondozására elegendő figyelme és energiája jusson.
Megfigyelték azt is, hogy a sejtek vándorlásának ugyan legnagyobb része a placentán, azaz a méhlepényen keresztül történik, azonban kisebb mértékben ez előfordulhat szoptatás közben az anyatejen keresztül is.
A bennünk élő családfa
Külön érdekesség, hogy az anya testében lévő vendégsejt egy későbbi várandósság során átvándorolhat a testvér szervezetébe is. Sőt, a lánygyermekekben lévő Y kromoszómás sejtek nemcsak a bátyjuktól, hanem az anyai nagybátyjuktól is származhatnak. Így gondoskodik a természet az elemi szintű fizikai összeköttetésünkről is. Ha belegondolunk abba, hogy bizonyos kísérletek során megfigyelték, hogy a különböző sejtek kommunikálnak egymással, már nem is csupán rózsaszínű légből kapott feltételezés, hogy szavak nélkül is képesek vagyunk egymással kommunikálni vagy ráérezni arra, mi történik a tőlünk távol lévő legközelebbi szeretteinkkel.
Hát nem csodálatos?
További cikkek a témában:
https://anyamagazin.hu/doktoranya/a-baba-sejtjei-evtizedekig-manipulalhatjak-az-anya-testet/
http://otszonline.hu/cikk/a_bennunk_elo_tobbi_ember
Kép: Unsplash
