Amikor a visszaemlékezéshez veszteségérzés kapcsolódik

Ismét egy marokkói gyermekágyas hagyományokkal kapcsolatos négynapos kihíváson veszek részt nagykövetként/aktív közreműködőként. Minden alkalommal lenyűgöz, hogy a világ minden részéről több ezer nőt, asszonyt mozgat meg ez a program, és hogy milyen mély érzelmeket és összetartozás élményt képes kiváltani a hagyományokról való tanulás, gondolkodás.

Az első nap témája a gyermekágyas időszak jelentősége és az volt, hogy Marokkóban tradicionálisan milyen gondoskodással, szerető odafigyeléssel vették körül az anyát a szülést követő időszakban. Bár rengeteg résztvevő van a legkülönbözőbb kulturális háttérrel, nagyon sokan számolnak be közös élményekről a hallottak kapcsán: hogy sírtak, mikor látták, hogy a gondoskodásnak ilyen körülölelő formája is létezik, de minimum mély szomorúsággal tölti el őket, mikor a saját gyermekágyas időszakukra gondolnak vissza. Mert ők nem kaptak támogatást, figyelmet, törődést a szülésük után. Már néhány nappal később elvárás volt, hogy mindent ott folytassanak, ahol abbahagyták, gondoskodjanak az egész családról akár.

Jóval kevesebben vannak azok a szerencsések, akik arról számolnak be, hogy valódi segítő közeg vette őket körül. Néhányan még a szülés előtt állva időben ismerik fel mindennek a jelentőségét, és megerősödnek abban a tudatban, hogy ez minden új anyának alanyi jogon járna, így mernek majd támogatást kérni. Van, aki éppen benne van a gyermekágyban és „menet közben” döbben rá a pihenés, gyógyulás jelentőségére, így időben tud változtatni.

Persze vannak dolgok, amiket sosem késő pótolni. Például egy szülészáró rituálé akár évtizedekkel később is gyógyító tud lenni testnek és léleknek egyaránt, hiszen legalább utólag megélhetjük azt a törődést, elfogadást és szeretetet, ami már akkor kijárt volna. Van azonban, amit nem igazán lehet meg nem történtté tenni: a megélt magányt, kétségbeesést, elszigetelődést, mikor egy új élet óvásának és megtartásának hatalmas felelősségével az anya és apa magukra maradnak.

A gyermekágyas gondoskodás minden új anyának jár!

Nagyon fontos ezért tudatosítani, hogy a szülés utáni gondoskodás minden anyának járna. Nem kiváltság és végképp nem önzés, hiszen ha pihenni és gyógyulni tud, az a saját egészségét hosszútávon támogatja, amiből a család is profitál.

Sajnos a hagyományos, ösztönszerű tudás és gondoskodás kiveszett a mindennapjainkból. Nem késő azonban ezt tudatosan visszahozni. Én éppen ezért dolgozom! Ezért tanultam meg a marokkói tradicionális gondoskodást, hogy mindazt a támogatást, melegséget meg tudjam adni az új anyáknak, amire szükségük van. Hogy érezzék, hogy fontosak, hogy hatalmas dolgot vittek véghez a várandósság és a szülés alatt, és hogy szeretve és megtartva éljék meg ezt az egyébként csodálatos időszakot.

Miért olyan nehéz segítséget kérni és elfogadni?

Egy dolog azonban, hogy ezt én teljes szívemmel készen állok adni. Ahhoz, hogy a csoda létrejöjjön, két félre van szükség. Kell hozzá a másik oldalról ennek elfogadása. Az anya részéről a tudat, hogy ez neki jár és szüksége van rá, így merje kérni, elfogadni és megélni. Az apa részéről szintén a felismerés, hogy testileg-lelkileg- szellemileg ez mekkora erőforrást jelenthet az anyának, a családnak, biztos alapot a baba igényeinek fáradhatatlan kiszolgálásához. Tehát merje, tudja ezt az anyának időben és anyagilag is biztosítani, ha van rá lehetősége.

A modern nyugati világban azonban nem elég a segítség elfogadása, mert sajnos nem áramlik minden új szülő felé a támogatás számtalan formája a barátok és családtagok részéről, különösen a járvánnyal nehezített időszakban. Kérni is kell! Noha korábban ez természetes volt, és ez a lépés kimaradt, most szükség van rá. Legjobb, ha megtervezzük előre milyen segítségre lesz szükségünk, de akár a gyermekágyban is ráébredhetünk ennek fontosságára. A megvalósuláshoz azonban kérni kell: barátoktól, rokonoktól, professzionális, erre szakosodott segítőktől. És itt bejön egy újabb mentális akadály, hiedelem, amit a társadalom sulykol belénk: “segítséget kérni gyávaság, az erősek mindent megoldanak egyedül”. Én azonban azt gondolom, a segítségkérés épp ellenkezőleg a tudatosság, a bátorság és a – legpozitívabb értelemben vett – önmagunkról való gondoskodás jele. Ne higgyük el, hogy magunkra vagyunk hagyva és nincs más út vagy megoldás.

A megfelelő támogatás előnyei

A megfelelő, a család igényeire szabott empatikus támogatás rengeteg terhet le tud venni az anya és az apa válláról is, így nagyban csökkenti a szülés utáni depresszió kialakulásának az esélyét is. Mert sajnos kutatások alapján ez már az apákat is fenyegető tényező, hiszen jobb esetben ők azok, akik egy egész „falu” támogatását pótolni igyekeznek: mosnak, főznek, bevásárolnak, masszíroznak, nagyobb gyerekekre figyelnek.

Merjetek kérni és kapni, hogy a gyermekágy ne egy túlélendő, előre rettegett időszak, hanem életetek egyik csodálatos, transzformatív fejezete lehessen!

Megtisztelve érzem magam, ha engem kerestek ez ügyben.

Szolgáltatásaimról a részletek a megfelelő menüpontban!

Fotó forrása: Unsplash